írta: Foray Nándor (blog)
A homo naturalis-ok szénája nem áll valami jól, ugyanakkor legalább az entek fokozatosan megnyugodhatnak: nemsokára csaknem teljesen eltűnik a papírfölhasználás, láthatatlanul vékonyra szűkül majd szüksége. A rossz hír az, hogy helyette műanyaggal leszünk tele, viszont annak legalább erdeje nincs.
A nyomtatott újságírás egyre veszteségesebb, már csak a Szentlélek tartja, de nyög alatta. Apadó tömegeket érdekel a klasszikus értelemben vett „újság” – hiába ajándék, akkor is (akkor főleg) a sarokban, aztán a szemétzsákban köt ki. Fizetni érte? Ugyanolyan vagy pöpecebb tartalmat találni ingyen a neten, az pedig nem foglal plusz szobaterületet. Minek lobogtatni egy korlátozott témájú A4-es felületet, amikor annál kisebb képernyő a világ összes bölcsességét villanthatja?
Csápol még néhány őstücsök a kézzelfogható olvasnivalókért, ám érveik vérszegények. Esztétikusabbak az alulöltözött csinibabák FHM-ben, mint LCD-n? Ugye, hogy nem, ráadásul az üveget könnyebb letörölni. A monitor rontja a szemet? A kivilágítatlan apróbetű jobban rontja, illetőleg a korszerű monitorok szembarátak. A monotematikus print lapozgatásánál körülményesebb a multifunkcionális kiskompjúter alkalmazása? Utóbbi képes archiválni, keresni, valódi hipermarket.
A papír hosszútávon tényleg csupán egy-két helyen tud megélni, például pár maradi turista esetleg képeslapot küld rajta, bár – ami azt illeti – a saját képek kora ugyancsak kezd lejárni: mi haszna emlékműveket fényképezni, ha a Föld összes szegletéről elérhető pikkcsőr a Google Képek között? Hovatovább fotókat digitálisan alkotunk, aztán hová tesszük ezeket? Na hová? Persze, hogy gépre, föltöltjük Facebookra, szóval a fotópapír szintén sztornó. Valamint annak dacára, hogy a tankönyvek szép lassan e-tankönyvekké transzformálódnak, a könyvmolyok konzervatív krémje relíkviaként ragaszkodhat a keményfedeles kötethez. Azonban semmi több, és ez a kevés se tart örökké.
A sajtóorgánumok vagy áttérnek a széles sávra, vagy elgázolt kutyaként végzik, a kilobitek elsuhannak mellettük, ők meg ott maradnak a talajon fekve. A régi formában nem fognak hiányozni. Midőn általános zsebdísszé válik a miniatürizált számítástechnika wireless interhálóval (és ez az idő közel), full fölösleges lesz az információkat papírra mázolni egyesével, ahogyan abban a mákcsomagolós viccben. A 21. század lapja nem a papírlap, mert a laptop az igazi toplap.
A homo naturalis-ok szénája nem áll valami jól, ugyanakkor legalább az entek fokozatosan megnyugodhatnak: nemsokára csaknem teljesen eltűnik a papírfölhasználás, láthatatlanul vékonyra szűkül majd szüksége. A rossz hír az, hogy helyette műanyaggal leszünk tele, viszont annak legalább erdeje nincs.
A nyomtatott újságírás egyre veszteségesebb, már csak a Szentlélek tartja, de nyög alatta. Apadó tömegeket érdekel a klasszikus értelemben vett „újság” – hiába ajándék, akkor is (akkor főleg) a sarokban, aztán a szemétzsákban köt ki. Fizetni érte? Ugyanolyan vagy pöpecebb tartalmat találni ingyen a neten, az pedig nem foglal plusz szobaterületet. Minek lobogtatni egy korlátozott témájú A4-es felületet, amikor annál kisebb képernyő a világ összes bölcsességét villanthatja?
Csápol még néhány őstücsök a kézzelfogható olvasnivalókért, ám érveik vérszegények. Esztétikusabbak az alulöltözött csinibabák FHM-ben, mint LCD-n? Ugye, hogy nem, ráadásul az üveget könnyebb letörölni. A monitor rontja a szemet? A kivilágítatlan apróbetű jobban rontja, illetőleg a korszerű monitorok szembarátak. A monotematikus print lapozgatásánál körülményesebb a multifunkcionális kiskompjúter alkalmazása? Utóbbi képes archiválni, keresni, valódi hipermarket.
A papír hosszútávon tényleg csupán egy-két helyen tud megélni, például pár maradi turista esetleg képeslapot küld rajta, bár – ami azt illeti – a saját képek kora ugyancsak kezd lejárni: mi haszna emlékműveket fényképezni, ha a Föld összes szegletéről elérhető pikkcsőr a Google Képek között? Hovatovább fotókat digitálisan alkotunk, aztán hová tesszük ezeket? Na hová? Persze, hogy gépre, föltöltjük Facebookra, szóval a fotópapír szintén sztornó. Valamint annak dacára, hogy a tankönyvek szép lassan e-tankönyvekké transzformálódnak, a könyvmolyok konzervatív krémje relíkviaként ragaszkodhat a keményfedeles kötethez. Azonban semmi több, és ez a kevés se tart örökké.
A sajtóorgánumok vagy áttérnek a széles sávra, vagy elgázolt kutyaként végzik, a kilobitek elsuhannak mellettük, ők meg ott maradnak a talajon fekve. A régi formában nem fognak hiányozni. Midőn általános zsebdísszé válik a miniatürizált számítástechnika wireless interhálóval (és ez az idő közel), full fölösleges lesz az információkat papírra mázolni egyesével, ahogyan abban a mákcsomagolós viccben. A 21. század lapja nem a papírlap, mert a laptop az igazi toplap.
