írta: Szabó Anna
Családommal, minél jobban növünk fel, mi gyerekek, annál nehezebb összehozni egy hetet a közös kikapcsolódásra. Szerencsére idén is sikerrel jártunk így Törökországban teleltünk egy hetet. Teleltünk? Nos, végül is igen, csak hát hó és hideg nélkül. Bár, azért annyira meleg sem volt, így még a tengerben sem mertem megmártózni, de azért kellemes napsütéses, tengerparton fekvős-nyugágyos és városnéző-kirándulós napokat töltöttünk el együtt.
Bár kalandos utunk volt (kezdve azzal, hogy először Tunéziába készültünk, csak oda bizonyos forradalmi okok miatt mégsem mentünk, azon át, hogy Frankfurtban nem akartak felengedni minket a repülőgépre, egészen odáig, hogy az általunk lefoglalt szoba valóban foglalt volt, csak mások által), mégis, összességében jól éreztük magunkat.
Bár már sok jót hallottam a török vendégszeretetről, azok voltak többségben, akik arról meséltek, hogy teljesen más kultúra, rámenősebbek, és egyfajta kulturális sokkra készüljek fel, ha odalátogatok. Végül csupa jó élménnyel jöttem el a törököktől.
Nem csak, hogy vendégszeretőek, de az én, afféle aggályaimat, hogy minden kedvességük felszínes és csak az üzlet miatt csinálják, teljesen eloszlatták. Bár biztosan vannak köztük olyanok is, de mi rengeteg valóban rendes emberrel találkoztunk.
Kedvenc török fazonommal egy réges-régi teátrumban találkoztunk. Miközben épp egy oroszlánlyukat nézegettem szólított le. Sötétebb külsőm miatt rengeteg mediterrán nemzet emberei között el tudok vegyülni, természetesen – és egyúttal sajnos - csak amíg meg nem szólalok :) Ő is töröknek nézett, majd utána fél órán keresztül beszélgettünk, főként ő mesélt a teátrum érdekességeiről. A dolog pikantériája, hogy ő nem beszélt angolul, én pedig törökül. De mi nagyon jól megértettük egymást. Fantasztikus, hogy tényleg ennyire nem a szavakon múlik a kommunikáció! Végül annyira jóban lettünk, és természetes annyira megtanultam törökül, hogy a családomat meghívta egy teára, és teázgatás közben, mikor ő gyermekeiről és unokáiról mesélt, már én fordítottam törökről magyarra.
Ha Törökországba vágyódsz, csak ajánlani tudom, legalább egyszer megéri oda is elnézni. Bár megéri minden programra ráhagyni pár órát, ugyanis a sok hegyi, és part menti út miatt, nekünk egy 150 km-es utat sikerült 4-5 óra alatt megtenni. Szóval programokban érdemes a helyiekre hallgatni.
Nos, és mivel lassan vége a téli hidegnek, itthon is jobbra fordul az idő. Kellemes és napsütésben gazdag tavaszt kívánok mindenkinek!
Családommal, minél jobban növünk fel, mi gyerekek, annál nehezebb összehozni egy hetet a közös kikapcsolódásra. Szerencsére idén is sikerrel jártunk így Törökországban teleltünk egy hetet. Teleltünk? Nos, végül is igen, csak hát hó és hideg nélkül. Bár, azért annyira meleg sem volt, így még a tengerben sem mertem megmártózni, de azért kellemes napsütéses, tengerparton fekvős-nyugágyos és városnéző-kirándulós napokat töltöttünk el együtt.Bár kalandos utunk volt (kezdve azzal, hogy először Tunéziába készültünk, csak oda bizonyos forradalmi okok miatt mégsem mentünk, azon át, hogy Frankfurtban nem akartak felengedni minket a repülőgépre, egészen odáig, hogy az általunk lefoglalt szoba valóban foglalt volt, csak mások által), mégis, összességében jól éreztük magunkat.Bár már sok jót hallottam a török vendégszeretetről, azok voltak többségben, akik arról meséltek, hogy teljesen más kultúra, rámenősebbek, és egyfajta kulturális sokkra készüljek fel, ha odalátogatok. Végül csupa jó élménnyel jöttem el a törököktől.Nem csak, hogy vendégszeretőek, de az én, afféle aggályaimat, hogy minden kedvességük felszínes és csak az üzlet miatt csinálják, teljesen eloszlatták. Bár biztosan vannak köztük olyanok is, de mi rengeteg valóban rendes emberrel találkoztunk.
Kedvenc török fazonommal egy réges-régi teátrumban találkoztunk. Miközben épp egy oroszlánlyukat nézegettem szólított le. Sötétebb külsőm miatt rengeteg mediterrán nemzet emberei között el tudok vegyülni, természetesen – és egyúttal sajnos - csak amíg meg nem szólalok :) Ő is töröknek nézett, majd utána fél órán keresztül beszélgettünk, főként ő mesélt a teátrum érdekességeiről. A dolog pikantériája, hogy ő nem beszélt angolul, én pedig törökül. De mi nagyon jól megértettük egymást. Fantasztikus, hogy tényleg ennyire nem a szavakon múlik a kommunikáció! Végül annyira jóban lettünk, és természetes annyira megtanultam törökül, hogy a családomat meghívta egy teára, és teázgatás közben, mikor ő gyermekeiről és unokáiról mesélt, már én fordítottam törökről magyarra.Ha Törökországba vágyódsz, csak ajánlani tudom, legalább egyszer megéri oda is elnézni. Bár megéri minden programra ráhagyni pár órát, ugyanis a sok hegyi, és part menti út miatt, nekünk egy 150 km-es utat sikerült 4-5 óra alatt megtenni. Szóval programokban érdemes a helyiekre hallgatni.Nos, és mivel lassan vége a téli hidegnek, itthon is jobbra fordul az idő. Kellemes és napsütésben gazdag tavaszt kívánok mindenkinek!
