- "Harry Potter" magyar hangjával
készítette: Tiszai K. Anna
Nehéz dolgom van. Valamit kívülről látni, amiben benne vagy, de másként nézni rá. Egy dobozt, ami ismeretlenül kerül elém - de mert tetszetős a külseje-, talán a legszebb és egyben legnehezebb feladat úgy felnyitni, hogy a díszítést ne karcoljam meg. Egy embert kérdezni az életéről, a vágyairól úgy, hogy ne érezze teljesen védtelennek magát, megmaradjanak a titkai, amik segítik abban, hogy individuum maradhasson. Választ kapjak, mégis maradjon Neki is. Olykor ezt elfelejtik, amikor valakit arról faggatnak, milyen az élete. Emberi sorsok, mosolyok és könnyek múlnak azon, hogy hogyan akarunk megfejteni valakit.
Tiszai K. Anna: Milyen ötlet alapján kezdtél el dolgozni és hogy jutottál el Harry Potterig?
Gacsal Ádám: Anyukám szinkronizált és amikor senki nem vigyázott rám, akkor bevitt magával. Egyszer kipróbált egy rendező, egy- egy mondattal kezdődött. Már 3éve dolgoztam, amikor elhívtak a Harry Potter hang- castingra és pár korombeli fiú közül kiválasztottak.
Anna: Milyen volt egyszerre iskolába járni is és szinkronizálni? Nem volt fárasztó?
Ádám: Csak ritkán. Amikor gyerekként rengeteget dolgoztam, időnként elfáradtam. De bírtam a tempót, mert szerettem csinálni.
Anna: Mi az, amit másként csinálsz most, hogy felnőtt vagy, miben könnyebb a szinkron ma, mint 10 évvel ezelőtt?
Ádám: Mára már szert tettem arra a rutinra, ami miatt gyorsabban megy a munka és a tapasztalataim miatt sokoldalúbbnak is tartom magam. Egy teljesen bolond figurától egészen a legátlagosabb figuráig meg tudok csinálni mindent. Ehhez kellett az idő.
Anna: Szakmádnak választottad a szinkront vagy vannak más terveid a jövőben?
Ádám: A szinkront addig szeretném csinálni, ameddig csak tudom, de mellette a fotózással szeretnék foglalkozni és szeretném, ha a kettő megférne egymás mellett.
Anna: Ismertél meg valakit a munkád kapcsán, amiből értékes kapcsolat lett emberileg is a magánéletedben?
Ádám: A legjobb barátomat a Harry Potter szerepnek köszönhetem, mert a forgatás kapcsán ismerkedtem meg Berkes Bencével, ami azért is érdekes, mert a szereplőink a filmben is a legjobb barátok. Ron és Harry elválaszthatatlanok, mint ahogy szerintem mi is. Ez a kapcsolat egy életre szól és nagyon vigyázunk is rá.
Anna: Van kedvenc kollégád, esetleg több, akivel nagyon szeretsz és dolgoztál vele sokat?
Ádám: Először is olyanokat említenék, akik már sajnos nincsenek köztünk. Szakácsi Sándort, aki egyben a példaképem is volt és Selmeczi Rolandot. Az érdekessége az, hogy Ők ketten egy kedvenc sorozatomban is együtt dolgoztak - a Dr. House-ban -, de sajnos nem volt alkalmam egyszer sem dolgozni Velük. A korombeliek közül említenék pár nevet: Szalay Csongit, Baráth Pistit és persze Bencét. A hangulat ilyenkor egyedülálló, szinte leírhatatlan. Az idősebbek közül szinte mindenkivel megtiszteltetés dolgozni, viszont kiemelném Kovács Nórát, akivel volt egy főszerepem egy évvel ezelőtt. Vele nem csak megtiszteltetés, de különleges dolog is volt egy mikrofonnál állni, mert nagyon sokat tanulhattam azáltal, ahogy Ő dolgozik.
Anna: Mi a legfontosabb, amikor dolgozol, mire kell a legjobban koncentrálnod?
Ádám: Hogy irányban maradjak. És ez szó szerint értendő, hiszen nem egy rendező mondja, hogy „eltáncolok „ a mikrofon elől. Erre igyekszem nagyon figyelni és nem is esik nehezemre, mert ebben a munkában megvan az önmegvalósítás lehetősége, ami miatt mindig azt mondom: nem nehéz, csak fizikailag fáraszt ki, viszont nagyon sokat kapok általa.
Anna: Mi a legutolsó nagyobb munkád, amit Harry Potteren kívül csináltál?
Ádám: Az Alkonyat (Twilight Saga) c. sorozat legutóbbi két részében én kaptam Jacob szerepét. A szereplőben elfojtott agresszió dúl, amivel azért nem nehéz azonosulni, mert az élet gyakran állítja az embert olyan helyzetek elé, amikor vissza kell fognia magát.
Anna: Zárkózott ember vagy? Az inkognitó szükséges ahhoz, hogy megőrizd az egyéniségedet a munkádban?
Ádám: Elsőre nem tűnök annak, de én úgy érzem az vagyok. Nem árulok el sokat magamról, ha mégis megnyílok, szerencsére sikerül mindig olyanoknak, akik nem élnek ezzel vissza. Az élet minden területén jó/szükséges az óvatosság. Amikor dolgozom, igyekszem a munkára koncentrálni, de nyitott vagyok mindenre, ami őszinte vagy legalábbis annak tűnik…
…A mondatot mosollyal fejezte be a végig kedvesen és csöndesen nyilatkozó fiatal szinkronhang, de amikor elmondta a mondatot, már ment is tovább. Valamin éppen dolgozott, talán a terveit készítette elő. Nyakában fényképezőgéppel, huncut mosollyal arcán búcsúzott el az igazán nyílt és őszinte tekintetű fiatal férfiember.
készítette: Tiszai K. Anna
Nehéz dolgom van. Valamit kívülről látni, amiben benne vagy, de másként nézni rá. Egy dobozt, ami ismeretlenül kerül elém - de mert tetszetős a külseje-, talán a legszebb és egyben legnehezebb feladat úgy felnyitni, hogy a díszítést ne karcoljam meg. Egy embert kérdezni az életéről, a vágyairól úgy, hogy ne érezze teljesen védtelennek magát, megmaradjanak a titkai, amik segítik abban, hogy individuum maradhasson. Választ kapjak, mégis maradjon Neki is. Olykor ezt elfelejtik, amikor valakit arról faggatnak, milyen az élete. Emberi sorsok, mosolyok és könnyek múlnak azon, hogy hogyan akarunk megfejteni valakit.Tiszai K. Anna: Milyen ötlet alapján kezdtél el dolgozni és hogy jutottál el Harry Potterig?
Gacsal Ádám: Anyukám szinkronizált és amikor senki nem vigyázott rám, akkor bevitt magával. Egyszer kipróbált egy rendező, egy- egy mondattal kezdődött. Már 3éve dolgoztam, amikor elhívtak a Harry Potter hang- castingra és pár korombeli fiú közül kiválasztottak.
Anna: Milyen volt egyszerre iskolába járni is és szinkronizálni? Nem volt fárasztó?
Ádám: Csak ritkán. Amikor gyerekként rengeteget dolgoztam, időnként elfáradtam. De bírtam a tempót, mert szerettem csinálni.
Anna: Mi az, amit másként csinálsz most, hogy felnőtt vagy, miben könnyebb a szinkron ma, mint 10 évvel ezelőtt?
Ádám: Mára már szert tettem arra a rutinra, ami miatt gyorsabban megy a munka és a tapasztalataim miatt sokoldalúbbnak is tartom magam. Egy teljesen bolond figurától egészen a legátlagosabb figuráig meg tudok csinálni mindent. Ehhez kellett az idő.
Anna: Szakmádnak választottad a szinkront vagy vannak más terveid a jövőben?Ádám: A szinkront addig szeretném csinálni, ameddig csak tudom, de mellette a fotózással szeretnék foglalkozni és szeretném, ha a kettő megférne egymás mellett.
Anna: Ismertél meg valakit a munkád kapcsán, amiből értékes kapcsolat lett emberileg is a magánéletedben?
Ádám: A legjobb barátomat a Harry Potter szerepnek köszönhetem, mert a forgatás kapcsán ismerkedtem meg Berkes Bencével, ami azért is érdekes, mert a szereplőink a filmben is a legjobb barátok. Ron és Harry elválaszthatatlanok, mint ahogy szerintem mi is. Ez a kapcsolat egy életre szól és nagyon vigyázunk is rá.
Anna: Van kedvenc kollégád, esetleg több, akivel nagyon szeretsz és dolgoztál vele sokat?
Ádám: Először is olyanokat említenék, akik már sajnos nincsenek köztünk. Szakácsi Sándort, aki egyben a példaképem is volt és Selmeczi Rolandot. Az érdekessége az, hogy Ők ketten egy kedvenc sorozatomban is együtt dolgoztak - a Dr. House-ban -, de sajnos nem volt alkalmam egyszer sem dolgozni Velük. A korombeliek közül említenék pár nevet: Szalay Csongit, Baráth Pistit és persze Bencét. A hangulat ilyenkor egyedülálló, szinte leírhatatlan. Az idősebbek közül szinte mindenkivel megtiszteltetés dolgozni, viszont kiemelném Kovács Nórát, akivel volt egy főszerepem egy évvel ezelőtt. Vele nem csak megtiszteltetés, de különleges dolog is volt egy mikrofonnál állni, mert nagyon sokat tanulhattam azáltal, ahogy Ő dolgozik.
Anna: Mi a legfontosabb, amikor dolgozol, mire kell a legjobban koncentrálnod?
Ádám: Hogy irányban maradjak. És ez szó szerint értendő, hiszen nem egy rendező mondja, hogy „eltáncolok „ a mikrofon elől. Erre igyekszem nagyon figyelni és nem is esik nehezemre, mert ebben a munkában megvan az önmegvalósítás lehetősége, ami miatt mindig azt mondom: nem nehéz, csak fizikailag fáraszt ki, viszont nagyon sokat kapok általa.
Anna: Mi a legutolsó nagyobb munkád, amit Harry Potteren kívül csináltál?
Ádám: Az Alkonyat (Twilight Saga) c. sorozat legutóbbi két részében én kaptam Jacob szerepét. A szereplőben elfojtott agresszió dúl, amivel azért nem nehéz azonosulni, mert az élet gyakran állítja az embert olyan helyzetek elé, amikor vissza kell fognia magát.
Anna: Zárkózott ember vagy? Az inkognitó szükséges ahhoz, hogy megőrizd az egyéniségedet a munkádban?
Ádám: Elsőre nem tűnök annak, de én úgy érzem az vagyok. Nem árulok el sokat magamról, ha mégis megnyílok, szerencsére sikerül mindig olyanoknak, akik nem élnek ezzel vissza. Az élet minden területén jó/szükséges az óvatosság. Amikor dolgozom, igyekszem a munkára koncentrálni, de nyitott vagyok mindenre, ami őszinte vagy legalábbis annak tűnik…
…A mondatot mosollyal fejezte be a végig kedvesen és csöndesen nyilatkozó fiatal szinkronhang, de amikor elmondta a mondatot, már ment is tovább. Valamin éppen dolgozott, talán a terveit készítette elő. Nyakában fényképezőgéppel, huncut mosollyal arcán búcsúzott el az igazán nyílt és őszinte tekintetű fiatal férfiember.
