az álmok színes-fényes városa, ami a legtöbb útikönyvből kimaradt
írta: Freya
Amikor kisgyermekként először láttunk filmeket, fotókat Londonról, mindenkinek kialakult valamilyen kép a városról. A jellemző jelképeit legtöbben fel is tudnák sorolni. De vajon tényleg csak emeletes piros buszok, vicces sapkás őrök, Big Ben, Harry Potter, fish and chips található arrafelé? Vajon tényleg olyan hidegvérűek az angolok? Tényleg mindenki pubokba jár munka után? Milyen valójában ez a közel 2000 éves város ma, 2010-ben?
Érkezni több reptérre is lehet. Északon a Luton repülőtér található, ahonnan elég hosszú az út a városba. Dél felől a Gatwick, én személy szerint ide érkeztem és a délutáni dugónak köszönhetően közel másfél-két óra volt az út busszal a városba. London és egyben Európa legforgalmasabb repülőtere a Heathrow, amivel könnyen, metróval bejuthatunk a városba. Viszont oda fapados járatokkal nem lehet eljutni. A Stansted északkeletre található a várostól, szintén vonattal és busszal juthatunk el a belvárosig.
Érdemes egy pályaudvaron vagy internetről beszerezni egy úgynevezett Tube Map-ot, amin a város 15 metróvonala található, enélkül is eligazodhatunk, ugyanis Londonban az aluljárók tele vannak térképekkel, útmutatókkal és az emberek is felettébb segítőkészek, de a térkép sokat segít. A legtöbb londoni sem tudja megjegyezni enélkül a vonalakat. A metrókkal minden nagyon könnyen megközelíthető, de érdemes kipróbálni a jól ismert emeletes buszokat, amiről láthatjuk a várost, de kalkuláljuk az utazási időbe az esetleges forgalmi dugó okozta késéseket. Sétálni is megéri, nagy a város ugyan, de gyönyörű és a belvárosban gyalog is megközelíthető távolságban találunk számos látványosságot. Amire fontos gondolni, a közlekedés nem olcsó. Érdemes úgynevezett Oyster card-ot venni, amit fel lehet tölteni pénzzel, így kedvezményesebben lehet utazni.
London lehetne a zene, színházak és partik fővárosa. Nem csak az olyan ismert helyeket értem ezalatt,mint a minden turisztikai leírásban megemlített Covent Gardeni Operaházat, Royal Albert Hall-t vagy a Shaftesbury Avenue színházait, hanem az összes stílus underground zenei elitjét is elcsíphetjük, ha itt járunk, ami természetesen jóval olcsóbb is, legyen az akár jazz, elektronikus zene, pop, rock, vagy épp Európa leghíresebb és egyik legnagyobb goth clubja, a Slimelight. Aki szereti a jó filmeket, annak is akad bőven néznivaló. Természetesen megannyi multiplex mozi közül válogathat a kedves néző, de szintén akad számos független filmeket felvonultató művészmozi is, például Soho szívében a Curzon Soho.
Ezen a városrészen, a híres/hírhedt Soho-n amúgy is érdemes végigsétálni. A város egyik legszínesebb, legpezsgőbb pontja. Itt található a China Town is, ami a helyi kínaiak lakta negyed. Pár lépés alatt kontinenseket utazhatunk át. A fényes londoni musicalszínházak után máris Kínában találhatjuk magunkat, a színeivel, fűszeres illataival, nyüzsgő piacaival együtt. Majd kevéssel arrébb barátságos francia kávézók, cukrászdák sorakoznak. A Greek street híres a hangulatos kávézóiról, mint pl. a Maison Bertaoux vagy az érdekes nevű magyar étterem, a Gay Hussar. A Soho Square-n sétálva nagy eséllyel bepillanthatunk Paul McCartney irodájába is, melynek az ablaka a térre néz. Errefelé sztámos elit/VIP club van (pl. Groucho),ahová nem engednek be akárkit, kivéve, ha akkora mázlija van, hogy Amy Winehouse, Noel Fielding, Mick Jagger, Russel Brand vagy más híresség oldalán érkezik...
Itt lépett fel a Rolling Stones először ezen a néven, itt lakott a Sex Pistols, itt talált rá David Bowie Ziggy-re és itt alakultak ki az első punk mozgalmak a ’70-es években.
Ha a sok szín után az ember szeme megpihenne, mindenképp érdemes ellátogatni London megannyi parkja közül valamelyikbe. Ilyen például a Saint James Park. Nem hiába van híre az angol fűnek, olyan, amilyennek a nagykönyvben meg van írva. Friss, zöld, hibátlanul nyírt, mintha csak egy tündérmesébe csöppentünk volna. Gondosan ültetett fák, rendezett virágágyások, csinos kis hidak ívelnek át a kristálytiszta vizű tavacskák felett. Ami különleges errefelé, hogy sok az állat a parkokban, méghozzá felettébb szelídek. A kacsák, pelikánok (!) odatotyognak a pöttöm kerítés szélénél álló emberekhez barátkozni. Az errefelé élő ezüstös mókusok igen sokan vannak és nem félénkek, mint nálunk. Odaszaladnak ketten- hárman is az emberekhez, abban a reményben, hogy kapnak pár falatot.
Ha az ember is megéhezett, nem kell messze menni, akad mindenféle nemzetiségű étterem, amihez csak kedve támad. Ha az említett turista történetesen nem rendelkezik túl sok pénzzel, ami az éttermekhez elengedhetetlen, akkor betérhet egy közeli kínaihoz, Burger Kingbe, bár ha ezeket nem kedveli, saját maga is összeállíthatja az elemózsiáját bármelyik közeli Tescoból. A magyarországi tapasztalatokkal ellentétben ott kiváló a minőség, sokszor olcsóbbak a termékek,mint itthon, szóval senki nem jár rosszul a bevásárlós módszerrel. Ami még fontos, hogy tiszta. Nincs káosz a boltokban, tele van segítőkész eladókkal és minden rendezett.
Ez jellemző a város nagy részére. Hiába él itt közel 8 millió ember, mégis tudnak sorban állni, tudnak rendezetten közlekedni, nem kiabálnak, ha valaki rálép valaki lábára véletlenül, hanem udvariasan bocsánatot kérnek. Itt mosolyognak. Nem mindig, nem mindenki, de többet és többen. Ami hátrány, hogy a terrortámadások fokozott veszélye miatt nagyon kevés szemetest találni az utcákon. Mégis tiszták. Törődnek azzal, hogy tiszták és szépek legyenek!
Este persze pár órára változik a városkép. Az addig rendezett nyüzsgést, rohanást felváltja az egyik legszínesebb éjszakai kép, amit Európában láthatunk. A fények lenyűgözőek. Este érdemes (még egyszer) ellátogatni a Piccadilly Circus-ra. A London Eye, Big Ben is éjszaka ragyog a legszebb pompájában, akárcsak a rengeteg híd, például a jól ismert Tower Bridge.
Lenyűgöző élmény sétálni ilyenkor a városban. Persze aki idelátogat és az átlag londoni lakos sem csak sétálni szeret itt éjszaka. Mindenki találhat ízlésének és pénztárcájának megfelelő programot. A színházak valamivel drágábbak, mint itt, de ott a legtöbb ismert darabot folyamatosan játsszák az ország legjobb színészei. A mozik nem sokkal drágábbak, a clubok igen eltérőek, attól függően, milyen közönséget szeretnének becsábítani. Rengeteg koncert van egész évben a városban, minden stílusban. itt csak unatkozni nem lehet. Amit érdemes előre megtudni, az, hogy az éjszakai buszok hogy és merre mennek, arról nincsenek ugyanis térképek és a metrók csak 11-12-ig járnak.
Sok helyi nem elégedett azzal, hogy ennyi nemzetiség él ma Londonban, hogy ennyire multikulturális város lett, de sokan épp erre fogják London nyitott szellemiségű légkörét, a sok barátságos és segítőkész embert, a sok színt, fényt, illatot.
Pár nap elég ahhoz, hogy magyar szavakat halljunk az utcán, vagy történetesen egy magyar ezer forintost találjunk egy helyi könyvesboltban. Itt talán mindenki kicsit otthon lehet.
De legfőképpen azért, mert itt valóban van lehetőség megnézni, meghallgatni mindent, teret adnak a színeknek és a fényeknek, ami nem csak két-háromféle lehet(mint amit sok értelemben itthon megszoktunk), hanem elképzelhetetlenül sokféle...
